Tukur B. Storm

Harcos beállítottságú tigris alakváltó.

Description:

Faj: Razorclaw Shifter
Kaszt: Battlemind

A legsikeresebb a harcban ha együtt harcolhat bajtársakkal él él mellett, ugyanis harctársai előnyt szerezhetnek támadásai által.

Fürge, ám még fürgébb, strapabíróbb s erősebb ha elkezd vérezni. Minél keményebb a csata, annál keményebb ő.

Jó az akrobatikában és atlétikában, ahogyan diplomáciában, belátásban, megfélemlítésben és tolvajlásban.

Bio:

Előkelő családanya vitte méhében, aki leánykorában az Ilanne Flaeshin névre hallgatott. Tukur, ahogy mindenhol, így az arisztokráciánál még gyakrabban előforduló csalások áldozatgyermeke. Zoofil és fetisiszta anyja teliholdakkor (mikor városvezető ura a többi elitpolgárral „ülésezett” a kisvárosi tavernában) összehált egy vértigrissel. Eksztázisuk egyik legszebb pillanata foganta meg az ifjú Tukurt, ki anyja apja és nagyapja nevét, és apja (Ferdin Storm) vezetéknevét kapta.
Anyja férjétől (Garvils Sethris Folner, a Folneri Öjv Címer viselője) nem rejthette az újszülött mivoltát, mivel igen erős tigrisvonásokkal rendelkezett. Apja, saját paráznáitól félve és reputációja védelme mellett úgy döntött, befolyását kihasználva egy másik családba adja, ezzel is megoldván több dolgot: nemesnek tűnt a nép előtt (akik tisztában voltak felesége terhességével) – mivel gazdagságtól óvván a gyerekét szorgalmas modorra tanítja, felesége pórázát lerövidítheti egy kézenfekvő zsarolással bűnei kinyilatkoztatásáról, és ráadásul nem is kell foglalkoznia a fattyúval.

Egy félork nevelőcsaládba került, még alig párhetesen. Az addigi anyja szeretetét, apja titkos simogatását, és nevelőapja visszafogott undorát egy szerény, ám magatartásos figyelem váltotta fel. A felső rétegű pornépnek számító apa (Gokk) okosan használta fel a pénzt, amelyet kapott a fiú neveléséért, és így egy távoli kisfaluban tisztességes életet folytathattak. Vezetéknevet is könyveltek maguknak, s mivel anyja (Kama) olvasott nő volt, a szimbolikus, közös nyelvi Brought jelzőt választották. Egy évre rá még egy lánybaba mélyítette kis közösségük örömét.

Tukur, és féltestvére Marru között nem tettek nevelési különbséget. Jó modorra, érdemre és tiszteletre nevelték őket, miközben meghagyták saját hiedelmeik szabadon történő fejlődését. Nem rejtették előttük az igazságot, és nem is mutatták azt be kellemetlen fényben. Tukur Őket vallja valódi szüleinek, amíg biológiai és eredeti szociális származását inkább sorsszerű kihívásnak véli.

A falvuk körüli természet egyedi csodákkal csiklandozta a fiatalok bölcsességét. Ez főleg Tukurnak esett jól, s vad gyökerei kivirágoztatták ügyességét. Marruval sot időt töltöttek együtt, és sok vadat vadásztak le.
Apjuk önállóságra tanította őket, s így jól feltalálták magukat, viszont ők ketten kitanulták a kettősben való harc fortélyait s folyamatait. Anyjuk sok könyvel tudta bővíteni ismerettségeiket, és Tukur, bár minden tudást nyelt, leginkább a harci taktikákra és tudásra orientálódott, mivel érezte a zsigereiben a forró késztetést a vad csatákra.
Egy beszélgetésük során Marruval eldöntötték, hogy továbbállnak szüleiktől. Megtanulták, ami szükséges volt, s a beléjük fektetett figyelmet meg akarták hálálni azzal, hogy békében hagyják el otthonukat, s saját életet építenek.

Szüleiktől könnyelműen búcsúztak, s helyénvaló útravalóval meg is indultak. Egy ideig együtt kóboroltak, amíg nem sikerült egy jelentősebb pénzösszeget összegyűjteniük bérelt kalandozás által, s megbeszélvén, hogy minden második évben régi otthonukban ünneplik Uktart, elbúcsúztak egymástól.

Ezek után enyhe nyomozásba kezdett a fiatal Tukur, hogy meglelje valódi szüleit és megtudja miért mondtak le róla. Ügyes viselkedésismerő képességeit fejlesztve gyorsan eredményre jutott, s a további szaglászás undorral töltötte el, melynek visszataszító utóízét a mézsör nem tudta kimosni.
Ezért inkább vérrel áztatta ajkait, és kiderült, hogy az volt az igazi gyógyír. Anyja ijedségében meghatódást is észlelt, majd megkönnyebbülést, míg nevelőapja veszett és rövid ordítozásba kezdett. Ez pont elég volt, hogy az őrség és különböző talpnyalók felkerekedjenek az éjszaka közepette és fáklyák fénye alatt lincselést óhajtsanak.
A közeli erdőben húzódott meg, mivel telihold lévén még jobban feltalálta magát a sötét vadonban. A csőcselék gyorsan belefáradt véget nem érő kárszomjukba, s visszatértek ahonnét előkotródtak. Viszont Tukur, ahogy az erdőn át hasított, egy hatalmas alakkal találta szemben magát. Egy impozáns, két lábon járó tigrissel nézett farkasszemet. Tukur először javára fordította a szituációt, s beszélgetésbe elegyedett az alakkal. Kiderült, vér szerinti apjával találkozott. Tüzet is raktak s elbeszélgettek egyre vidámabban, amíg rá nem tértek Tukur ittléti témájára. Amikor kiderült, hogy megölte beszélgetőtársa régi kedvesét, hirtelen marcangolásba, majd vérig tartó összecsapásba kezdtek. Tukur fiatalabb volt és ügyesebb, szemben a már öregedő, ám tapasztalt apjával. Így mély karmolások árán (melyek sebhelyei kísérik mindenhova) felülkerekedett elődjén.
Még egy megkönnyebbülésnek volt szemtanúja, ahogyan a haldokló vértigris utolsó, hálás szavaival emberi alakot öltött. Tukurnak meghatódni sem volt ideje, máris érezni kezdett egy másvilági jelenlétet, ahogyan a lényébe akar hatni. A földre rogyott, s újabb harcba kezdett, láthatóan saját magával. Harapta, marta és karmolta saját magát, míg végül el nem ájult.
Reggel kiszáradt szájjal, fájó fejjel ébredt. Apját ott hagyta, hadd eméssze fel a természet, s megindult ki az erdőből. Egy pataknál megmosakodott és megpihent. Érezte, valami a részévé vált, de nem tudta hová tenni a dolgot. ANnyit tudott csupán, hogy sok veszíteni való forgott kockán mielőtt kiterült volna az éjjel, s ha nem kerekedik e furcsa hatás fölé, mely most a része, akkor ő maga lett volna része ennek a valaminek.

Pár évig folytatta életét, leginkább zsoldosként kereste kenyerét. Sebhelyei formája és tigrisre emlékeztető külseje miatt csíktetoválásokkal díszítette testét, ezzel érdekes, még jobban apja vonásait kiemelő kinézetre tett szert. Ez még jobban hozzásegített, hogy karizmatikus egyénné fejlődjön, s jól tudja forgatni kuncsaftjait szükségletei körül. Itt-ott, amikor kemény harcokba keveredett a kocsmák piszkosabb vátozataiban, fény gyúlt a szemében és ihlető hatalmat érzett, bár többször tudatát vesztette. Dupla teliholdakkor ez a hatás még inkább fokozódott.

Egy alkalommal egy elf bízta meg munkával, majd miután azt jól elvégezte, még egyel, és még egyel. Összeközeledtek, s meséltek egymásról, így Tukur is a régi bosszúja furcsa fejleményeiről beszámolt. Az elfnek ismerős volt a dolog, és felajánlotta Tukurnak, hogy tartson vele szülőföldjére, ahol megtesz mindent, hogy befogadják és képességeit fejlesszék.
Így is volt. Az évek során új családnak (vagy ahogyan Tukur ezt most szemlélte: csordának) lett tagja. Megtudta, hogy egy vándorló tigrislélek kapcsolódott hozzá azon az éjjelen, s többnyire megtanulta kezelni erejét. Megszokta a magas fokú fegyverforgatást is, ráadásul az elfek ellátták nem mindennapi és a képességeihez illő harci eszközökkel.
Ebben az időszakban sok érdekes és mély barátságra tett szert. Nem Ő volt ugyanis az egyetlen szokatlan szerzet, aki ott kutatta magát; meg különböző küldetések által furábbnál furább közösségekben lett jártas.

Azóta eltelt egy erős évtized. Néha a félorki, néha elfi csordájával örömmel tölt el egy-egy nagyobb ünnepet (bár a távolság miatt már ritkábban látogatja csordáit mint ahogyan azt eleinte tette). Amúgy pedig pénzt gyűjt, hogy megpihenhessen és megnyugodjon egy békés helyen, legalább egy jó pár évre, ahova majd vissza-vissza térhet. Ennek leginkább két dolog áll útjában: forró vére, és egy igazi, hozzáillő nőstény hiánya.

Tukur B. Storm

Grex Interfectors Mercenarshi mozzribo